Sem Ender Quotes

Pár éjszakával ezelőtt hazafelé tartva betértem egy kocsmába, és rendeltem egy Guinnesst. Nem figyeltem az órát, de tudtam, hogy mindjárt este nyolc lesz. Kedd este volt, a háttérben a tévében még mindig az EastEnders legújabb epizódja ment – szappanopera London egy képzeletbeli, lepusztult városrészében élő, pimasz és bohókás munkásosztálybeliek mindennapjairól. Beültem egy bokszba, és a kezembe vettem egy ingyenes napilapot, amelyet valaki ottfelejtett a mellettem lévő széken. Már olvastam korábban. Nem sok újdonság volt benne. Letettem, majd inkább átültem a bárpulthoz. Nem volt nagy forgalom. A vendégek fecsegése és az egymásnak ütköző biliárdgolyók koppanása mögül hallottam a tévé duruzsolását. Az EastEnders után a Bevarrva következett – egy pimasz és bohókás rabról szóló vígjátéksorozat ismétlése, aki egy kellemesen megengedő, lepusztult Viktória korabeli börtönben éldegél. Alig észrevehetően szesz szivárgott a bárpult mögött fejjel lefelé függesztett üvegek italadagolójából. Miközben figyeltem, whisky- és vodkacseppek öltöttek alapot, majd hullottak alá hangtalanul. Megittam a söröm. Felnéztem, a csapos elkapta a tekintetem. – Guinness? – kérdezte, és már nyúlt is egy tiszta pohárért. Bólintottam. Megérkezett a csapos felesége, és beállt segíteni a lassan csordogáló rendelésekkel. Nyolc harminckor véget ért a Bevarrva, és elkezdődött a Question of Sport egy sima kvízműsor közismert, pimasz és bohókás sportolókkal, akik más közismert sportolókkal kapcsolatos kérdésekre válaszolnak, akik közül sokan ugyanolyan pimaszok és bohókásak, mint maguk a játékosok. Dühöngött a jókedv. „Szólok a csaposnak a szivárgó italadagolókról” – gondoltam. Az A Question of Sport után a kilencórás híradó következett. Legalábbis harminc másodpercig, mert a televíziót kikapcsolták, pimasz és bohókás popzene vette át a helyét. Ránéztem a csaposra. – Most csak félig kérem – mondtam neki. Miközben töltött a poharamba, komolyan megérdeklődtem tőle, miért kapcsolta ki a híradót. – Ne tőlem kérdezze, az asszony műve – felelte pimaszul, miközben játékos közlésének tárgya a bár egyik sarkában buzgólkodott. Ekkorra már minden érdeklődésemet elveszítettem a szivárgó italadagolók iránt. Megittam a sörömet és távoztam; szinte teljesen biztos voltam benne, hogy a tévé az este további részében is néma marad. A kilencórás híradó után a Brazíliai fiúk következett volna, egy olyan film, amelyben nagyon kevés pimasz és bohókás figura szerepel, mivel arról szól, hogy egy csapat náci hogyan klónozza Adolf Hitlert kilencvennégy példányban. A V mint vérbosszúban sem szerepelnek pimasz és bohókás karakterek; ez a könyv azoknak szól, akik nem kapcsolják ki a híradót.