“
Senki sem írta le nála [Salingernél] pontosabban a jelenlegi világot: ez a világ két táborra oszlik. Az egyikben ott vannak a komoly emberek, a nyakkendős jó tanulók, az irodájukba igyekvő régi vágású polgárok, akik feleségül vesznek egy felszínes háziasszonyt, golfozni járnak, gazdasági tárgyú esszéket olvasnak, és elfogadják a kapitalista rendszert úgy, ahogy van: hamisítatlan "autós pasi" lesz belőlük, "aki másról se tud beszélni, csak arról, hogy mennyit fogyaszt a kurva kocsija". A másikba tartoznak az éretlen kamaszok, a szomorú gyerekek, akik folyton a gimnázium utolsó osztályába járnak, az egész éjszakát végigtáncoló lázadók és az erdőkben barangoló tévelygők azok, akiknek a Central Park kacsáin jár az eszük, hajléktalanokkal vagy apácákkal beszélgetnek, beleszeretnek egy tizenhat éves kamasz lányba, és sose dolgoznak, szabadok, szegények, magányosak, piszkosak és boldogtalanok maradnak - egyszóval ők az örökös lázadók, akik hitük szerint elutasítják a fogyasztói társadalmat, valójában azonban az elmúlt hatvan évben eladósodásba taszították a nyugati országokat, és az 1940-es évek óta több milliárd dollárnyi fogyasztási cikk (lemezek, regények, filmek, tévésorozatok, ruhák, női magazinok, videoklipek, rágógumik, cigaretták, kabriók, szénsavas üdítőitalok, drogok) eladásához járultak hozzá - ezeket a termékeket ugyanis mind a "mainstream"-hez tartozó arrogáns lázadók hozták divatba.
”
”