Oona And Salinger Quotes

Nos vies n'ont pas d'importance, elles coulent au fond du temps, pourtant nous avons existé et rien ne l'empêchera: bien que liquides, nos joies ne s'évaporent jamais.

Ljubav nam ostavlja taj privid da ne haje nizašta, a u stvari i te kako haje. Ljubav, to znači tražiti se a ne naći se. Ta mala igra, ako se upražnjava na pravi način, može čoveku da ispuni ceo život.

Наши жизни ничего не значат, они тонут в глубинах времени, и все же мы были, и этого у нас не отнять: пусть и жидкие, наши радости не испарятся никогда.

Это игра тонкая и противоречивая. У вас есть всего две минуты, чтобы передать эти два месседжа: мне плевать, но мне не плевать.

- Én... Nem... Nem gondoltam, hogy... (Hirtelen olyan ékesszóló lettem, mint Patrick Modiano.)

Sreća je vrlo jednostavna stvar; treba samo preokrenuti nesreću.

Le monde est désormais habité par des êtres horriblement indépendants, complexés, insatisfaits ; des amoureux incapables d'aimer, des moutons qui refusent d'être des moutons, mais broutent quand même en se fantasmant à l'écart du troupeau ; bref, d'excellents clients pour Freud, Bouddha, Fashion TV et Facebook.

Senki sem írta le nála [Salingernél] pontosabban a jelenlegi világot: ez a világ két táborra oszlik. Az egyikben ott vannak a komoly emberek, a nyakkendős jó tanulók, az irodájukba igyekvő régi vágású polgárok, akik feleségül vesznek egy felszínes háziasszonyt, golfozni járnak, gazdasági tárgyú esszéket olvasnak, és elfogadják a kapitalista rendszert úgy, ahogy van: hamisítatlan "autós pasi" lesz belőlük, "aki másról se tud beszélni, csak arról, hogy mennyit fogyaszt a kurva kocsija". A másikba tartoznak az éretlen kamaszok, a szomorú gyerekek, akik folyton a gimnázium utolsó osztályába járnak, az egész éjszakát végigtáncoló lázadók és az erdőkben barangoló tévelygők azok, akiknek a Central Park kacsáin jár az eszük, hajléktalanokkal vagy apácákkal beszélgetnek, beleszeretnek egy tizenhat éves kamasz lányba, és sose dolgoznak, szabadok, szegények, magányosak, piszkosak és boldogtalanok maradnak - egyszóval ők az örökös lázadók, akik hitük szerint elutasítják a fogyasztói társadalmat, valójában azonban az elmúlt hatvan évben eladósodásba taszították a nyugati országokat, és az 1940-es évek óta több milliárd dollárnyi fogyasztási cikk (lemezek, regények, filmek, tévésorozatok, ruhák, női magazinok, videoklipek, rágógumik, cigaretták, kabriók, szénsavas üdítőitalok, drogok) eladásához járultak hozzá - ezeket a termékeket ugyanis mind a "mainstream"-hez tartozó arrogáns lázadók hozták divatba.