Mozart Az Quotes

Schubert vagy Mozart, meg bizonyos költők és rockénekesek módjára rövid idő alatt, félelmetes lendülettel elhasználni az áradó tehetséget, drámai körülmények között, fiatalon meghalni, majd legendává válni életútnak talán vonzó, de nagy többségünk számára valószínűleg nem szolgál útmutatással." (77. old.)

Prága utcái olyan fantáziát képeztek, amelyet alig érintett meg a huszonegyedik század – vagy akár a huszadik, esetleg a tizenkilencedik. Alkimisták és álmodozók városa volt, középkori macskakövein gólemek, misztikusok, hódító hadseregek jártak egykor. Magas házak ragyogtak aranyvessző és kárminvörös és tojáshéjkék színekben, rokokó gipszcsipkékkel díszítve, egyforma piros tetők alatt. Barokk kupolák antik reze zöldellt lágyan, és gótikus tűtornyok nyúltak az égbe, hogy felnyársalják a bukott angyalokat. A szél mágia, hegedűk emlékét sodorta, és a macskaköves utcák úgy kanyarogtak, mint megannyi patak. Mozart-parókás banditák kamarazenét játszottak az utcasarkokon, és az ablakokból marionettek lógtak, amelyektől az egész város egyetlen, nagy bábszínháznak tetszett, láthatatlan bábosokkal a bársony mögött. Mindennek fölébe tornyosult a kastély a dombtetőn, körvonalai élesek voltak, mint a tövisek. éjszaka reflektorfényben fürdött, kísértetiesen.

Klasszikus értékű az, ami örökké tart, mint a görög váza, vagy Robinson Crusoe, vagy Shakespeare színművei, vagy egy Mozart szimfónia. Klasszikus kor és a klasszikus érték közé viszont a legkevésbé sem tehetünk egyenlőségjelet! A zeneszerzők százai komponáltak Mozart idejében – írtak remek darabokat, melyek betartották az összes szabályokat, és elegánsak és minden kívánalomnak eleget tettek. De zenéjük mégsem maradt fenn, mert hallgatásuk közben nem érezteti meg a klasszikus tökéletességet – ezzel a hozzáadott többlettel. És éppen ez a külön valami, ez az extra az, amit szépségnek nevezünk; amit viszont szépségnek nevezünk, annak érzelmeinkhez van köze. Éppen ez rejlik Mozart zenéjében – szépség. Pl. ha ezt a gyönyörűséges dallamot hallgatjuk már korábban idézett zongoraversenyéből, ez megindít, meghat minket – érzünk valamit. A hangok e hosszú, csodálatos sorának hatására mély érzelmeket érzünk – csaknem, de nem egészen bánatosat, és nem is igazán boldogat. Nagyon sajátos érzelmeket.

A mai helyzetet, ha csak vázlatosan is, a következőkben lehetne összefoglalni: a manifeszt korkép egyszerűen lefegyverző. A hangversenytermek tele vannak. Már mindenki könyv nélkül tudja Haydn, Mozart, Beethoven, Bach, Csajkovszkij, Brahms, Schubert, Schumann, César Frank, Wagner és Sztravinszkij összes művét, s így ötödrendű reneszánsz és barokk szerzőket kell előszedni, hogy valami új hallgatnivaló legyen. A közóhajnak engedve minden héten filozófiai, metafizikai, esztétikai, matematikai, fizikai, asztronómiai előadásokat kell tartani zsúfolt padok előtt. A tudás éhsége oly nagy, hogy az emberek százával iratkoznak be a gomblyukvarró, a gyöngyfűző, a szónokképző, a könyvkötő, a papírdoboz-készítő és a csecsemőszoptató kurzusokra. Közben havonként legalább öt enciklopédia jelenik meg a színházról, a zenéről, a jogtudományról, a botanikáról, az aeronautikáról és a haditudományokról. Igaz, hogy a műveltség az a teher, amiből az ember minél többet vesz fel, annál könnyebben jár. De az embernek néha mégis az a benyomása támad, hogy ez a kimerülés jelensége. A múzeumokban szakavatott vezetők a közönséget százas tömegekben oktatják Bellini szépségeire. De ugyanannyian zarándokolnak el a város végére, s három óra hosszat tartó igen szakszerű vezetés mellett megtekintik azt a kőfalat, amelyet minden valószínűség szerint még a rómaiak építettek. Lehetetlen! Nem kimerülés ez! Nem kompendium műveltség, nem a befelé való kapcsolatát tökéletesen elvesztett ember kétségbeesett és patológ extraverziója. A külső eszközök minden erejüket megfeszítik, hogy az embert meg tudják változtatni. És az emberek minden erejüket megfeszítik, hogy a külső eszközökkel magukat megváltoztattassák. Nem a műveltség vágya hozta őket százával a kurzusokra és a tantermekbe és a hangversenyekre és tanulmányi kirándulásokra, hanem a politikában való hit. Ezek az emberek mind azt hiszik, hogy a külső eszközök meg tudják őket változtatni. Ezért a sok enciklopédia, tanulmányút, kiállítás, kommentár. Sejtelmük sincs arról, hogy a múltnak: irodalomnak, művészetnek, zenének, filozófiának egyszer s mindenkorra és tökéletesen vége. Gondolat és művészet és szellem mindig csak tökéletesen átértékelve, átöltöztetve, újra átélve maradhat fenn, pontosabban csak így van arra lehetősége, hogy újra megszülessen. Ilyen módon – mint merő tantárgy – az egész múlt kolosszális lomtár, legfeljebb sznobok dekorációja. Csak archeológiái érdekessége van. Már semmi egyéb, csak kultúra. A hagyománynak csak akkor van értelme, ha azt a jelenben újrateremtik; de a jelenben a hagyományt újrateremteni csak belülről lehet.

Ritka mű kelti az ősállapotnak azt a meghitt nyugalmát, amelyet nehéz másként nevezni, mint idill. Corot néhány képe, Hölderlin, a Midsummer night, Wordsworth, Bach, Mozart. Ember is fel tudja kelteni, táj is, néha kicsiny tárgy (kínai porcelán), esetleg metafizika (Védanta), vagy egyetlen hang a szomszéd szobából vagy kertből. Az ősállapot nem feltétlenül a kezdet, a gyermek kor és az őskor, felismerésében semmi nosztalgia nincs. Inkább tudatában lenni valaminek, ami a kezdetnél is előbb volt, és nem múlt és nem múlik és nem múlhat el soha, és nemcsak tart, hanem tartja mindazt, ami azóta történt és van. Életünkhöz viszonyítva ez a lét. Amikor emberben és műben, tájban és hangban megjelenik, mindenki tudja, hogy otthon igazán itt van.

Csaknem valamennyi vélemény magában foglalja önnön ellentétét is, s olykor egészen apró lökés elegendő, és a mérleg nyelve máris az ellenkező oldalra billen. - Ha ellentmondásba keveredik is: a becsületes vitapartnernek kell hinnünk, nem pedig a szellem bürokratájának, akinek sikerül mindent ellentmondásmentesen begyömöszölni a mindörökkön helyesnek vélt skatulyába. 50,5% igen és 49,5% nem a demokráciában annyi, mint: igen. Vajon egyetlen százaléknyi, szinte észrevétlen elmozdulás valóban csinálhat-e belőle nemet? Minden kijelentés, minden ítélet sok, egymásnak ellentmondó elemből tevődik össze, és egyszer mindegyikük felszínre tör.

Az érdekes napok ritkák. Kevés az olyan, amelyet Mozart érdemesnek tartana a megzenésítésre, mint Figaro házasságának a napját. Hogy életünknek melyik napja volt döntő fontosságú, azt úgyis csak évtizedek múltán vesszük észre. Az a nap, amelyen az ember a kis kofferbe pakolja a borotvakészletét, nyakába veszi a lódenkabátot, és kiballag a pályaudvarra, magában véve nem érdekes nap. Az sem nagy esemény, ha az embernek azt mondja a fia: Apám, tökkelütött hülye vagy. S ilyen jelentéktelen napokon csúszik át az ember élete egy más pályára, ilyenkor nyílik meg egy más valóság, amelyből az előző lét mind álomszerűbbnek tűnik.