Meredith Vanness Quotes

Don Quijote megjelenése nem új műfajt, hanem formát teremtett, az európai ember új formáját, vagyis új tudatot, ha ez a szó jobban tetszik, új életkoncepciót, a valóságnak új megfogalmazását. Mindezt együttvéve azóta regénynek hívják. A regény az úgynevezett reális történet mellé az ember személyes történetét helyezi. Néha azzal szemben. De mindenesetre külön kezdettel, az előbbit néha keresztezi, néha azon kívül marad, néha beléje hatol, néha feloldja, néha kineveti, néha elveti. Minden autoritás nélkül, szubjektíven, mindössze a szélmalomvalóságra támaszkodva, Hamlet-szerűen. De ez az autoritás nélküli, bizonyíthatatlan szubjektivitás, ez a realitásból kifityegő emberi sors, vagyis a regény azóta a világot elárasztotta, a realitást át- meg átjárta, megőrölte, regényesítette a társadalmat, az asszonyokat (senkit mélyebben és alaposabban, mint az asszonyokat), a tudományt, a politikát, a vallást, a filozófiát, annyira, hogy ha ma valaki az ember valódi sorsa felől kérdez, esze ágába se jut a hivatalos történethez fordulni, ahol csak az obligát fő- és államtörténet közhelyeivel találkozik, hanem a regényhez nyúl, mert arra a kérdésre, hogy mi történt Angliában a múlt század közepén, nem a szcientifikus történet válaszol, hanem Dickens és Thackeray és Meredith, és ma sem történetünket éljük, hanem regényünket, és mindenki kénytelen azt élni - selbst die Niedrigen, die Kleinen Schicksal haben, gleich so wie die Grössen: a kicsinyeknek éppen úgy van sorsuk, mint a nagyoknak. A régieknek csak egy történetük volt, nekünk kettő van. Egy reális és egy szélmalomtörténet. Két eszkatológiánk van. Dupla sorsunk, egy macbethi és egy hamleti. Egy Don Quijote-i és egy Sancho Panza-i. Az egyik hivatalos (nyilvános), a másik privát (illegális).