“
Don Quijote megjelenĂ©se nem Ăşj műfajt, hanem formát teremtett, az eurĂłpai ember Ăşj formáját, vagyis Ăşj tudatot, ha ez a szĂł jobban tetszik, Ăşj Ă©letkoncepciĂłt, a valĂłságnak Ăşj megfogalmazását. Mindezt egyĂĽttvĂ©ve azĂłta regĂ©nynek hĂvják. A regĂ©ny az Ăşgynevezett reális törtĂ©net mellĂ© az ember szemĂ©lyes törtĂ©netĂ©t helyezi. NĂ©ha azzal szemben. De mindenesetre kĂĽlön kezdettel, az elĹ‘bbit nĂ©ha keresztezi, nĂ©ha azon kĂvĂĽl marad, nĂ©ha belĂ©je hatol, nĂ©ha feloldja, nĂ©ha kineveti, nĂ©ha elveti. Minden autoritás nĂ©lkĂĽl, szubjektĂven, mindössze a szĂ©lmalomvalĂłságra támaszkodva, Hamlet-szerűen. De ez az autoritás nĂ©lkĂĽli, bizonyĂthatatlan szubjektivitás, ez a realitásbĂłl kifityegĹ‘ emberi sors, vagyis a regĂ©ny azĂłta a világot elárasztotta, a realitást át- meg átjárta, megĹ‘rölte, regĂ©nyesĂtette a társadalmat, az asszonyokat (senkit mĂ©lyebben Ă©s alaposabban, mint az asszonyokat), a tudományt, a politikát, a vallást, a filozĂłfiát, annyira, hogy ha ma valaki az ember valĂłdi sorsa felĹ‘l kĂ©rdez, esze ágába se jut a hivatalos törtĂ©nethez fordulni, ahol csak az obligát fĹ‘- Ă©s államtörtĂ©net közhelyeivel találkozik, hanem a regĂ©nyhez nyĂşl, mert arra a kĂ©rdĂ©sre, hogy mi törtĂ©nt Angliában a mĂşlt század közepĂ©n, nem a szcientifikus törtĂ©net válaszol, hanem Dickens Ă©s Thackeray Ă©s Meredith, Ă©s ma sem törtĂ©netĂĽnket Ă©ljĂĽk, hanem regĂ©nyĂĽnket, Ă©s mindenki kĂ©nytelen azt Ă©lni - selbst die Niedrigen, die Kleinen Schicksal haben, gleich so wie die Grössen: a kicsinyeknek Ă©ppen Ăşgy van sorsuk, mint a nagyoknak. A rĂ©gieknek csak egy törtĂ©netĂĽk volt, nekĂĽnk kettĹ‘ van. Egy reális Ă©s egy szĂ©lmalomtörtĂ©net. KĂ©t eszkatolĂłgiánk van. Dupla sorsunk, egy macbethi Ă©s egy hamleti. Egy Don Quijote-i Ă©s egy Sancho Panza-i. Az egyik hivatalos (nyilvános), a másik privát (illegális).
”
”