“
Feküdtünk a fűben ugyanazt a discmant
hallgatva, megosztozva a fülhallgatón, és néztük
a vonuló felhőket. Sétáltunk az erdőben, úgy téve,
mintha Csodaországban lennénk, bár még a liget
kellős közepén is hallani az autók zaját. Ettünk
szikkadt sütiket abban a cukrászdában, ahova a
többi gyerek is jár. Nem nagyon csípjük a többi
gyereket, de azért gyakran járunk oda, a nyüzsgés
miatt. Ültünk a lelátón Blizzard jégkrémet
nyalogatva a Dairy Queenből, miközben a szél
fel-felhajtotta szőrös térdünkről a katolikus iskola
egyenszoknyáját. A kedvencünk az volt, ame10
lyikre egy csomó apróra tört brownie-darabkát,
mogyorót és csokiöntetet szórtak, de olyat, valamilyen
rejtélyes okból, már nem gyártanak. Szóval,
a sarki McDonald’sban ülünk és McFlurryt
eszünk, pedig mindenki tudja, hogy a McFlurry
nem olyan jó, mint a Blizzard, még akkor sem, ha
extrákat tesznek rá.
”
”