“
Ulises szerint – így mondta Claudia – lehet, hogy Jézus Krisztus híres példázata a gazdagokról, a tevéről meg a tű fokáról egy elírás következménye. Ógörögül, mondta Claudia elmondása szerint Ulises (de mióta beszél Ulises ógörögül?), létezik a κάμηλς szó, azaz teve, de az η (éta) kiejtése hasonlított az i-hez, és van a κάμιλς, vagyis kábel, vastag kötél, horgonykötél, ahol az ι (ióta) valóban i-nek olvasandó. Ennek ismeretében megfogalmazta a kérdést: mivel Máté és Lukács is Márk szövegére támaszkodott, a vélhető hibát vagy tévedést vajon nem ő követte-e el, esetleg egy közvetlenül őt követő másoló. Egyetlen dolgot biztosan ki lehet jelenteni – Claudia hangsúlyozta, hogy Ulises álláspontja szerint –, mégpedig azt, hogy Lukács, az ógörög nyelv alapos ismerőjeként orvosolta volna a hibát. Na most, Lukács beszélt ógörögül, de nem volt járatos a zsidók világában, ezért föltételezhette, hogy a tű fokán átmenő vagy át nem menő „teve” héber vagy arámi eredetű közmondás. Az is érdekes – Ulises szerint –, hogy a hibának van egy másik lehetséges magyarázata is: a Frankfurti Egyetemen tanító Pinchas Lapide professzor úr szerint (micsoda csodanév, mondta Claudia) – aki a héber és az arámi szakértője – léteztek olyan közmondások a galileai arámi nyelven, amelyekben szerepelt a gamta szó, azaz hajókötél, ha viszont ennek egyik mássalhangzóját elírják – ahogy az gyakorta előfordul a héber és arámi szövegekben –, akkor nagyon könnyen gamalnak, tevének olvasható, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az óarámi és óhéber nyelvekben nem használtak magánhangzókat, azokat bele kellett „látni” a szövegbe. Mindez elvezet bennünket – mondta Claudia elmondása szerint Ulises – egy kevésbé költői, sokkal inkább realista közmondásig. Könnyebb egy hajókötélnek vagy egy vastag kötélnek a tű fokán átmenni, hogy nem a gazdagnak az Isten országába bejutni. És melyik közmondás tetszett neki jobban?, kérdezte Daniel. Mindketten tudtuk a választ, de vártuk, hogy Claudia kimondja. A hibás, természetesen.
”
”