Atya Quotes

Zaj hallatszik az ajtónál. Shutzerhez és Millerhez még korán van, felugrok hát. Wilkins Anyó az. Egész idő alatt kinn maradt a dombon, mi meg teljesen megfeledkeztünk róla. Az arca fehér és nyúzott. Vörös orra hegyén ott a szokásos lecsöppenő gyöngyszem. - Minden oké? Mi történt? Mel meg én hiába próbáltuk, senki nem vette föl a telefont. Úgy hangzott, mintha énekelne valaki. Gordon fölugrik, odamegy hozzá, segít letekerni a két töltényhevedert, aztán leszedi róla a puskát meg a gránátokat. - Atyaisten, Anyó, ne haragudj, nagyon sajnálom. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy te odafönn vagy. Klassz volt. A németek csak egy kis karácsonyi vidámságot akartak teremteni, ez minden. Mundy Atya még oda is ment, és karácsonyi ajándékokat váltott velük Szánalmas látni, hogy mered Anyó Gordonra, miközben ezt mondja. Aztán rám néz. - Ugye, csak kitalálta ezt, Wont? Vagy tényleg ez történt? - Így van, Vance. A német hadseregnek ez a részlege a jelek szerint hisz abban, hogy időnként egy kicsit le kell fújni a háborút. Ahogy a középkorban a lovagok: "Vasárnap nem harcolunk".

Pachoniusz atya bölcs ember volt. Most már értett mindent, s tudta, hogy nemcsak Timotheusz tévedett, de tévedett ő is. És tudta azt is, hogy nemcsak égi csodák vannak, de történnek csodák az emberi szívek mélyén is, feloldhatatlan kötések, melyek felett nem győz se korbács, se szabály. És tudta a perjel azt is, hogy a baj annál nagyobb, minél többen tudnak róla.

Pachoniusz atya bölcs ember volt. Most már értett mindent, s tudta, hogy nemcsak Timotheusz tévedett, de tévedett ő is. És tudta azt is, hogy nemcsak égi csodák vannak, de történnek csodák az emberi szívek mélyén is, feloldhatatlan kötések, melyek felett nem győz se korbács, se szabály. És tudta a perjel azt is, hogy a baj annál nagyobb, minél többen tudnak róla.

Már akkor is gyanús volt nekem, hogy a közismerten pénzéhes szerzetes nemcsak hogy ingyen végezte el a szertartást, de még pénzt is adott. Később jöttem rá, amikor rabságom alatt volt időm végiggondolni életem addigi történetét, hogy a pap nem tudhatta, kinek a gyerekeit tartják a keresztvíz alá: az övét vagy a kovácsét. Mivel nem lehetett biztos a dolgában, inkább úgy tett, mintha Isten rendelésének próbálna a saját eszközeivel megfelelni, nem akart a bujálkodás bűne mellé másikat is beszerezni. Benedek atya határozottan készült a túlvilági megmérettetésre: abban biztos volt, hogy a tisztítótűz vár rá, de az idejét minél rövidebbre akarta szabni...

Újabb rohamozók tódultak le a lépcsőn, maguk előtt terelték dr. Lionel J. D. Jones tiszteletest, a Fekete Führert és Keeley atyát. Dr. Jones a lépcső közepén megállt, szembefordult pribékjeivel. – Nem tettem mást – mondta méltóságteljesen –, mint amit maguknak kellene tenniük! – Mit kellene tennünk? – kérdezte az egyik FBI-detektív. Szemlátomást ő volt az akció parancsnoka. – Védelmezni a Köztársaságot – mondta Jones. – Miért minket zaklatnak? Mi mindent azért teszünk, hogy erősítsük az országot! Álljanak mellénk, és számoljunk le azokkal, akik meg akarják gyöngíteni! – Kik azok? – kérdezte a detektív. – Nekem kell megmondanom? – kérdezte Jones. – A munkájuk során nem jöttek még rá? A zsidók! A katolikusok! A négerek! A keletiek! Az unitáriusok! A külföldiek, akik nem tudják, mi az a demokrácia, akik a szocialisták, a kommunisták, az anarchisták, az antikrisztusok és a zsidók malmára hajtják a vizet! – Jobb, ha tőlem tudja meg – mondta hűvös fölénnyel a detektív hogy zsidó vagyok. – Ez is azt bizonyítja, amit mondok! – mondta Jones. – Hogyhogy? – A zsidók mindenhová beszivárogtak! – mondta Jones, a legyőzhetetlen logikájú gondolkodó mosolyával. – Maga a katolikusokat meg a négereket emlegeti – mondta a detektív –, közben itt a két legjobb barátja egy katolikus meg egy néger. – Mi olyan érthetetlen ebben? – kérdezte Jones. – Őket nem gyűlöli? – kérdezte a detektív. – Dehogy – mondta Jones. – Mindannyian ugyanabban az alapelvben hiszünk. – Éspedig? – Hogy ez az egykor büszke ország rossz kezekbe került – mondta Jones. Bólintott, és vele bólintott Keeley atya meg a Fekete Führer is. – És mielőtt visszajut a normális kerékvágásba – folytatta Jones –, néhány fejnek le kell hullania. Sohasem láttam ennél nagyszerűbb szemléltetését annak, hogy miként működik a totalitárius gondolkodás, az a gondolkodás, amelyben mintha az összekapcsolódó fogaskerekek fogait itt-ott lereszelték volna. Az ilyen hiányos fogú gondolkodó gépezet, melyet a szokványos vagy akár a szokványosnál gyöngébb libidó hajt, szaggatottan, lármásan, harsány értelmetlenséggel működik, mint valami pokolbeli kakukkos óra. A detektív arra a téves következtetésre jutott, hogy Jones agyában a fogaskerekeken egyáltalán nincsen fog. – Maga tiszta őrült – mondta. Jones nem volt tiszta őrült. A klasszikus totalitárius elmében az a kétségbeejtő, hogy hiába sérültek a fogaskerekek, mindegyiknek a kerületén van olyan ív, ahol minden fog tökéletes, ahol minden simán gördül. Ezért olyan, mint a pokolbéli kakukkos óra – tökéletesen mutatja az időt nyolc percen és huszonhárom másodpercen át, aztán előreugrik tizennégy percet, tökéletesen mutatja az időt hat másodpercig, előreugrik két másodpercet, tökéletesen mutatja az időt két órán és egy másodpercen át, aztán előreugrik egy évet. A hiányzó fogak az egyszerű, nyilvánvaló igazságok, azok az igazságok, amelyek legtöbbször még egy tízéves gyermeknek is elérhetőek és érthetőek. A fogaskerék fogainak szándékos lereszelése, bizonyos információk szándékos kirekesztése… Így létezhetett viszonylagos harmóniában egy olyan ellentmondásos társaság, mint Jones, Keeley atya, Krapptauer Vice-Bundesführer meg a Fekete Führer. Így élhetett együtt az apósomban a fogoly munkásnők iránti közöny és egy kék váza iránti szeretet… Így tudott Rudolf Hoess, Auschwitz parancsnoka a hangosbeszélőben fölváltva nagyszerű muzsikát játszani és a hullavivőket szólítani… Így nem érzékelhetett a náci Németország lényeges különbséget a civilizáció és a veszettség között…