“
A fehérnemű mellett a szerelem is a nő dolga. A nők arra valók, hogy beléjük szeressenek. Amikor a nőket sújtó nagy tragédiákról beszélünk, miután a háborúkat és a sebesüléseket letárgyaltuk, az érint meg bennünket leginkább, ha valakit nem szeretnek, így nem is akarnak. Igaz, hogy I. Erzsébet lefektette a Brit Birodalom alapjait, de soha nem mehetett férjhez – szegény, sápadt, púderezett királynő. Jennifer Aniston gyönyörű, sikeres milliomos, Los Angeles-i, óceánparti házában él, és sosem kell náthásan sorban állnia a postán, hogy visszaküldjön egy pár csizmát a Topshopnak – a harmincas éveit teljesen leírták mint azt az évtizedet, amelyben sem Brad Pittet, aztán John Mayert sem sikerült megtartania. Diana hercegnő – milyen szerencsétlen! Cheryl Cole – magányos! Hilary Swank és Reese Witherspoon – hiába kapták meg az Oscart, a férjük elhagyta őket!
A nyelv pontosan felfedi, mit gondolunk az egyedülálló nőkről – mindent elárul az „agglegény” és a „vénlány” közti különbség. Az agglegények méltóságteljesek. A vénlányoknak viszont bele kell húzniuk, mégpedig gyorsan. A piaci kereset elárulja a nő értékét: ha egyedülálló, bizonyára nem kell senkinek – akármennyi ideig is tart ez az állapot –, tehát kevésbé kívánatos.
”
”