“
Monika a zongorára tette a telefonkagylĂłt, hallottam, játszani kezdett, kitűnĹ‘en játszott, pompásan csengett a dallam, de miközben Ĺ‘ játszott, Ă©n nyomorĂşságomban sĂrni kezdtem. Nem lett volna szabad megprĂłbálnom, hogy megismĂ©teljem azt a percet, amikor hazaĂ©rtem Marie-tĂłl, Ă©s Leo ezt a mazurkát játszotta a zeneszobában. A pillanatok megismĂ©telhetetlenek Ă©s nem közölhetĹ‘k. Mint az, amikor Edgar Wieneken egy Ĺ‘szi este, nálunk a parkban, 10,1-et futott 100 mĂ©teren. Magam mĂ©rtem stoppal, magam mĂ©rtem ki neki a távot, Ă©s aznap este 10,1-et futott. CsĂşcsformában volt, csĂşcshangulatban – de termĂ©szetesen senki se hitte el a dolgot. Mi hibáztunk, amikor egyáltalán szĂłltunk rĂłla, hogy ezzel tovább Ă©ltessĂĽk azt a pillanatot. Bár boldogĂtott volna az a tudat, hogy Edgar valĂłban 10,1-et futott. UtĂłbb termĂ©szetesen mindig a maga 10,9-Ă©t Ă©s 11,0-Ă©t teljesĂtette mindig, senki se hitt nekĂĽnk, kinevettek. Csak beszĂ©lni is hiba ilyen pillanatokrĂłl, megismĂ©tlĂ©sĂĽkre törekedni öngyilkosság. Ă–ngyilkosságfĂ©lĂ©t követtem el, amikor most Monika zongorázását, a mazurkát hallgattam a telefonban. Vannak szertartásos pillanatok, amelyek magukban hordják a megismĂ©tlĹ‘dĂ©sĂĽket: az is, amikor Wieneken nĂ©ni kenyeret szelt – de Ă©n ezt a pillanatot is meg akartam volna ismĂ©telni Marie-val, amikor egyszer arra kĂ©rtem, hogy Ăşgy szelje a kenyeret, ahogy Wieneken nĂ©ni szokta. Egy munkáslakás konyhája nem hotelszoba, Marie sem volt Wieneken nĂ©ni – fĂ©lreszaladt a kĂ©s, megsebezte. Marie felsĹ‘ karját, Ă©s ennek az Ă©lmĂ©nynek három hĂ©tig betegei voltunk. Ilyen pokoli vĂ©ge lehet az Ă©rzelmessĂ©gnek. BĂ©kĂ©n kell hagyni a pillanatokat, soha meg nem ismĂ©telni.
”
”