“
Kértünk mi ugye védő kart is a Jóistentől, arra az esetre, ha küzdenénk ellenséggel.
Meg is kaptuk bőven. Mármint az ellenséget. Előbb az osztrák-muszka páholt el minket csúnyán-durván, aztán jött az első világégés, ami után a magyar "szerte nézett 's nem lelé" kétharmadát honjának és jóval több mint felét honfitársainak. Jegyezzük meg, nem teljesen ok nélkül hagyott minket Istenünk a pácban: az a gusztustalan náció, aki ily mélyre nyal be a zsarnokságnak ily kevés júdáspénzért, megérdemli sorsát. Mert bizony mi keresztcsontig toltuk be büszke nyelvünket a ferencjóskai setét seggbarlangba. Meg is volt rólunk a véleménye az összes népeknek. A derék Švejk is hiába kérlelte Vodičkát, hogy ne gyűlölje olyan hevesen a magyarokat, hiszen nem minden magyar tehet arról, hogy magyar - az öreg árkász lekeverte: marhaság, mindegyik tehet róla.
És sajna igaza volt.
”
”