Noha Quotes

Each creature is a unique piece of art to be respected and believed in. once we realise this, equality follows.

Sometimes while you are so passionately busy building, there will be others as busy destroying. Do not stop. One day you will notice how high above you get, and how down below they end up

We are all accountable for our actions; their affect and influence on our lives and the lives of others. Understanding the true meaning of accountability makes us strong and enables us to learn

Tell me.. What's the extreme of depression? It's hysteria. What is the extreme of laughs but tears? And the extreme of screams is silence while the extreme of pain is sedation.

Passion is a key to unlimited success. Without it, we wither and die. It drives our hearts, our minds and our souls to achieve the best possible results.

القراءة هي الحاسة السادسة : فاذا كانت الرؤية للعين و السمع للأذن فالقراءة للعقل

For those who were born lovers, falling in love is neither an option nor a decision. it is a matter of existence.

العزلة احد الحلول للهروب من الحياة لكن اكتمالها وهم

Make her smile, make her laugh and make her happy; because this is the only Truth, Meaning & Beauty act any human can ever achieve.

Do not let go of your right to make your own decisions, because by doing so you are letting go of who you really are.

I do not get offended if you insult me, laugh at me or even make fun of me. I am offended when you do so to my dreams.

Your treason shall be your poison!

How it hurts to dream, to promise, to think when you have absolutely nothing in hand. When the future is looming only by its ambiguity leaving you distressed, afraid of your destiny.. Where to go and how to know.. That suspense is serving its mystery. Let it be not my misery, I already have that anxiety void of any tranquility.

Won’t you say something? I am waiting! I am a coward, I said nothing; I have lost your sympathy. I am brave, I said nothing; I bore the burden of the untold love within me. I fought furiously to hide that enormous love inside a shell. I haven’t lost you as a friend and my love… My love is kept whole with no abrasion or disappointment.

True leadership can only be achieved when one looks within oneself and commits to authenticity. It gives us the courage to stand at the front and influence others to willingly follow; it gives us the courage to learn, inspire, demand the best and shape the future.

Each human is created for a purpose in this life. None of these purposes is revenge.

They say your enemy for a reason is a suspect for all your misfortunes.

you have to bear either the humiliation of being in need or the hardships of doing it all alone by yourself.

When I look back and see how a thing led to another, I get amazed by the order of events, it's miraculous!

Fighting does not make you a hero. Love does.

When she tells you her problems she is not moaning, she trusts you.

A paradigm is no more than a paradigm. Brake it if you want, and make sure when you find another one; it just remains another paradigm.

A piece of art is part of its creator, you cannot split them apart. You cannot like one and dislike another.

Wisdom got sound. It is called silence

للإنسان أذنين ، ليسمع بواحد , ويخرج ما يسمعه من الأخرى

الانسان الذكي هو من يتخذ من الآخرين كل ماهو ايجابي للنمو ، ويعتبر سلبياتهم محفزاً لكي لا يصبح مثلهم

Diversity of opinions is not what is stopping people from living together in harmony. Stupidity isز

Nothing matches a Sailor’s kiss coming back home where he belongs.

When you find yourself thinking far from others….. When you are faced with the differences between you and the rest….. Know you found your uniqueness.

Only smart warrior decides which battle to fight first, and when.

Don’t let them fool you and tell you goals has to be unified before any partnership agreement. Be carefully concerned about unifying your values and principles, after that all will run smoothly.

So New Year, I have too many hopes in you.. I hope you lead me safely to the shore. I hope you can be nice to me, just nice and nothing more. I hope you vanquish this tornado of sores. I don't ask the sun to be always shining. I don't ask the day to be much longer. I don't ask the guiding stars to be brighter. I don't ask for more flowers or more powers. I don't ask the sky to be clear from clouds, so no rain of misery and frustration to be found. All I ask for is some peace around. All I ask for is some peace of mind. So New Year, I have too many hopes in you. My wishes are infinite, what are you going to do? Don't disappoint me, I suppose... you already know!

Perfection does not mean errorless . Real perfection starts with real intention and ends with delivery, all driven by seeking knowledge, trial & error and investing emotions. Whatever delivered after that is perfect .

...a hálátlanság nagyon emberi. Azok, akikkel rosszat teszünk, sokkal ritkábban állanak bosszút, mint azok, akikkel jót tettünk. Azt tapasztaltam, hogy lekötelezettjeink bizonyos idő múltán, később vagy hamarabb menthetetlenül meggyűlölnek bennünket. Ennek pedig egyszerű a magyarázata. Akik pénzt vagy szellemi segítést fogadnak el tőlünk, megalázódnak azáltal, hogy reánk szorulnak, és aztán visszafizetik a keserűséget, melyet tőlünk kaptak. Folytonosan azt hallod, hogy a pártfogolt jótevője ellene fordult, noha tőle várta legkevésbé. A bölcs azonban várja ezt a jutalmat. És nem fáj nagyon neki. Mert ő tudja, hogy nem azok szeretnek bennünket, akikkel jót teszünk, hanem mi szeretjük azokat, akikkel jót tettünk, mindig jobban és jobban, a saját áldozatkészségünk tudatát szeretjük bennük, amire visszaemlékezni kellemes vagy helyesebben a hatalmunk, leereszkedésünk emlékét, amint ők is az ezáltal előidézett megaláztatást gyűlölik bennünk, amire emlékezni határozottan kellemetlen.

We do not need the moon light or the sea waves to be romantic. We do not need nature breaths and rivers scenery to have dreams. We do not even need music tunes or candle lights to be passionate. All we need is enlighten and loving hearts to have and be all that.

My dream, I have faith in you! Tell me that reality won't vanquish you; it won't crush my lively spirit into wafts of sorrowful aches, that's what you should vow. I remember you, you used to make me smile for a hope I have always desired, it made my pain worth its dreadfulness. I waited for the sunshine and it made me love and enjoy the rain. We were trapped by dense clouds, now I think I am free.. to breathe again. Like the sea waves, hope visits my shore carrying the light for the frozen heart and the darkened soul.

The universe is a life giving force that is part of us. It flows in harmony through us guiding our every step. It maintain the harmony and flow of life. It gives us the passion and the knowledge we need to live and be inspired by. Yet in return, it is inspired by the human spirit

You cannot ask a person who is created to break down fences to be the same who builds them. The one who breaks fences believes in freedom, no boundaries and universal browsing. Those who build them believe in setting rules for others and make sure other are controlled by his/her concepts

Being strong is having the wisdom when it is necessary. Being strong is to being gentle when it is most needed. Being strong is using flexibility when it is required. Being strong is about being there when it is a must for you to be there. Being strong is not really about being strong………

Magunk is játszottunk a halállal, meghaltunk betegségben, megöltek a rablók, és nagy gyönyörűséggel fulladtunk a vízbe fürdés közben. Ősszel, halottak napja körül, a nagyobb fiúk fehér lepedőbe burkolóztak, kivájt tökbe gyertyát gyújtottak; amely a kivágott szem- és szájüregen át kísértetiesen világított, ezt tették a fejükre, és így, halál képében lépegettek a sötétbenaz ablakokhoz, a beszélgető emberekhez, vagy megállottak a nyitott ajtók előtt. Volt sikoltozás és rémület, noha a legkisebbeket kivéve mindenki tudta, hogy mi ez a kísértetjárás, mégis kellemesen borzongtunk, rémüldöztünk, nevettünk és féltünk.

For those who were born lovers, falling in love is not neither an option nor a decision. it is a matter of existence.

I have the urge to fly, to celebrate, to dance, to sing! My happiness can’t be told or expressed, it can’t be described, and it’s impossible to confine it.

Miracles do happen. In faith lies the power of spirituality

Indeed, how small the world is can be really hopeful or very terrifying.

You can't be lost on a foreign land.

You just need to discover your superpower and bet on it.

The word "Enough”! It’s the common word, rather the only word, in the dictionary of satisfaction.

Guests are invited to distract attention from the real aim of parties.

Define the integrity of every individual by the battles he/she decided to fight first.

Most of the times it is life that you need to impress not people.

With innovation and initiative we have the potential to change the world for the better.

The greatest challenges humans face throw-out their lives are two: 1- the challenge of where to start 2- the challenge of when to stop

when you expect something from your self and your own self disappoints you.... this is what i call a real disappointment . The worst disappointments comes from in-within.

something you need to save by heart, you want to be different, never mimic others....

Only wise men can differentiate between what is a matter of pride and what is a principle of dignity.

بعض الاحلام...هلاك... لذلك تعلمي أن تكوني أكثر واقعية...أن تحلمي ولكن بعينين مفتوحتين...أن تبصري الطريق الذي ستأخذك إليه أحلامك...كي لا تجدي نفسك غارقة في بحور الوهم .

نحن لا ننسى بسهولة... ليس للأننا لا نملك "القدرة" على النسيان ولكن لأن ليس لدينا دائما "الرغبة" في أن نفرغ ذاكرتنا...ونمضي .

نحن من نصنع النجاح أو الفشل وليس الظروف

إذا التزمت بعمل ما ، فابذل قصاري جهدك في انجازه والا فاتركه، فأفضل لك ان تتركه من ان لا تنجزه بشكل صحيح

الكاذب ليس من يطلق الأكاذيب في حديثه إنما الكاذب من يفعل عكس ما يقول (انتبه لحديثك فهو مهندس سلوكك)

كن أميناً مع نفسك فيمن تختاره لتصادقه

For balance to be restored, lessons must be learned.

A real lion hunt, is as much a mind game as it is a physical explosion of violence.

The best wins or looses in life are those that leave you with a newer vision onto life.

Think before you speak…… think before you don’t.

Complaining from lack of food doesn't always affect my emotions. complaining from lack of knowledge, passion, creative ideas and happiness always does.

Sorrow is the way that shows the validity of humanity…

To be dignified and respected, one must not interfere in trivial matters, one must not intrude into private issues!

Excuses are made by the power of weakness. Their purpose is merely a wish you have; you wish they would demolish your guilt and regret.

Those people who are supposed to be the closest to you are not always that close.

Repetition converts an action into a habit. Memories, that don't hurt, especially good ones, make you devoted to this habit.

Some natural catastrophes are inevitable while others act as reminders of how we abuse nature daily. We are part of nature, and we feel relaxed with this deep harmony.

Years of experience make you confident and practical. They make you accurately understand people and confidently judge them faster.

Survival is for those who are flexible; they are smart enough to adapt and they never give up!

What is really not fair about life is the fact that we have to pay the cost of our weaknesses which we didn't chose nor we had the option to refuse. Apart from that life is very fair.

It's about cultures; they widen the dimensions of the present, they vanquish the walls of the narrow perception. They make you look forward to experiencing a new life that is full of unusual things.

يكفيك فخرا أن يقال انك ...كنت يوما على خارطة أحلامي ..شيئاً مذكوراً... وأني اسكنتك عرشا لم يسكنه أحد قبلك وأني أوردت اسمك، اسم ضمن كتاباتي وأني جعلتك في المرتبة الأولى من حيث الأهمية يكفيك فخرا ان اكون قد لمحت حضورك وسط جموع الرجال وان أكون قد اخترتك...واسطفيتك...واستثنيتك...واختزلت فيك العالم يكفيك فخرا أن أكون قد رأيت فيك فارس أحلامي...والرجل فوق العادي يكفيك فخرا أن تكون لك على جدران حياتي...بصمة

Aztán az ember észre fogja venni azt, hogy noha tudatosan attól fél, hogy nem szeretik, igazából, bár rendszerint öntudatlanul, szeretni fél. Szeretni annyi, mint feltétel nélkül rábízni magunkat valakire, teljesen odaadni magunkat abban a reményben, hogy szeretetünk majd szeretetet hoz létre a szeretett személyben is. A szeretet hitből származó cselekedet, és akiben kevés a hit, abban kevés a szeretet is.

Gentleness is like decency and beauty; it is fading away from our universe. Nothing is left but fake shadows, not even the genuine ones. Actually, they are being replaced by rudeness, vulgarity, and ugliness.

يقولون: هي حالمة جدا...لأنها تؤمن بالحب..وساذجة جدا لأنها تضعه في أعلى قائمة تضم أشياء أهم بكثير من الحب.... يقولون: تعيش في زمن انتهى منذ زمن..تعيش في زمن نزار .. وغادة .. وعبدالحليم .. وفيروز... يقولون: ستخذل كثيرا...لأنها تحسن الظن بالاخرين... يقولون: ستدفع عمرها ثمنا للأحلام...وللوفاء...وللنقاء... يقولون: لأنها "بريئة" ستهزمها الحياة...ويوما ما ستغيرها لتصبح امراة "شريرة"...! وتضحك باستخفاف...ساخرة مما قالوه...

Love love for the feeling of love, for the concept of love, without materialization or personification, so you don’t despise it afterwards; that’s what I am doing. As long as you love love, you love life, you never age.

The lucky ones are those who take every opportunity and turn every life experience onto truth seeking adventure. They end up full filled with deeper dimensions of pleasure and spirit satisfaction. ~Inspired by: Rania Rageh~

Developing humans has nothing to do with developing their skills. Developing humans is about getting them in connection with their primitiveness and what their Instinct guide them to what they should do in life. Afterwards any efforts to skill them will pay off immediately. We get humans to connect with their core primitiveness and instinct through readings, meditating, loving, awakening them, and maybe make them notice how life can enhance all.

Commitment to ourselves, our families, and our business is paramount to being successful. Human should be committed to rolling out great products, services and initiatives that impact those personal and professionals encounters which cross our path.

We are defined by how we choose to exist. Responsibility towards and contribution to society is part of how we make a difference. Every human being wants to make a difference; one of the ways we might do this is through our contribution to communities .

في عامي الماضي...وجدت... وجدت اننا كلما عشنا بقلب سليم هنئنا بالحياة اكثر ...وسلمت الدنيا لنا... عرفت أن الأيام قد تتغير علينا فجأة وانها قد تغيرنا دونما نشعر...واننا لا ندرك اثر الأشياء علينا الا مع مرور الوقت... ادركت اننا لا نخسر سوى الأشياء التي لم نبذل جهد الاحتفاظ بها...وان في الحقيقة لا خسارة تستحق الندم... أدركت أن "المصاعب" هي المحطات الاهم في حياتنا ... فهمت أن لا أحد يخذلنا...فنحن نرى الأشخاص كما نتمناهم أن يكونوا وليس كما يكونوا فعليا... تعلمت أنه ورغم أن بصيرتنا قد تخوننا في بعض الأحيان...فان إحساسنا يصدق في معظم الأوقات.... رايت أن الحزن لا يدخل إلى حياتنا إلا بإذن منا...وان السعادة قرار.. وجدت أن كل ما نفعله يرد إلينا يوما ما...نسترده كما أعطيناه...بلا أي نقص أو زيادة... عرفت اننا مثلما لا نمتلك قدرة إعادة احياء الموتى...لا نستطيع إعادة إحياء مشاعر كانت قد نضبت...يوما ما...في قلوبنا... وجدت في العطاء سعادة...وفي العفو راحة...وفي الحب فضيلة...وفي الرضا غاية وسبيل..وفي الصدق خلاص...

When the fisherman bait the hooks, through them into the sea and sits looking at horizon, do not think he is doing nothing. He and all his senses are fully tensed. His eyes monitors the line, his ears picks the slightest sound of the rod, his heart beats in harmony with the waves and his mind plans further than you think

A megszokott társaság, mint tudjuk, nagy hatást gyakorol az ember gondolkodásmódjára és viselkedésére. Akiknek cselekedetei nap mint nap a szemünk előtt zajlanak le, akiknek szavai nap mint nap a fülünkbe csengenek, azok természetszerűleg – noha talán akaratunk ellenére, lassan, fokozatosan, szinte észrevétlenül – arra indítanak bennünket, hogy úgy viselkedjünk és úgy beszéljünk, ahogy ők. Azt nem tudom és nem is akarom meghatározni, hol van ennek az ellenállhatatlan hasonlító erőnek a határa; de ha egy civilizált ember arra kényszerül, hogy tíz esztendőt a szörnyűséges vademberek közt töltsön, hacsak nem sikerül megnevelnie őket, nagy kérdés, hogy a tizedik esztendő végére nem válik-e maga is barbárrá.

Sometimes I wonder about depression, is it the fear of life or the fear of death?” “Depression is the fear of senses and thoughts, only the prolonged passion can beat it, be it.. passion for life, life after death, or anything else which is something.. in particular!” “But depression is not a fear, it gives you courage to end your life or to live hopelessly.” “Ending one’s life is the easiest way to end a battle. Going with the flow is not an achievement, though. But leading a life with all of its fortunes, aspirations, ambitions, defeats, losses, and misfortunes is the real courage.. Only because you are eligible to live, you are granted the grace of life… You have it, you can manage it; that’s the secret people refuse to believe.

Kelet-Közép-Európa hasonlóképpen utasította el a kommunizmust, mint ahogy a test kilöki magából a beültetett szervet, de ennek okai és következményei nem olyan egyértelműek, mint amilyennek akkor látszottak. Nagy vonalakban három ellenzéki álláspont létezett (ezek talán Lengyelországban határolódtak el a legszembetűnőbben): az első azért ellenezte a kommunizmust, mert az ellentétes a nemzeti és vallási örökséggel, a második azért, mert a szabadság eltipróját látta benne, a harmadik pedig azért, mert nem váltotta be ígéreteit és megreformálhatatlannak bizonyult. Ezek a nézetek nagyjából lefedik a később kialakuló politikai jobboldalt, a centrumot és baloldalt, noha ez a terminológia nem egészen pontos, ahogy nem az a "liberális" jelző sem.

الكتابة شجاعة... لانها مواجهة مع النفس...وافصاح عن مكنونات الروح...هي أن تقف بكبرياء مجاهرا بوجعك ...معلنا عن مشاعرك...دون خجل...دون أن تعبئ بظنونهم فيك أو تقيمهم لك...دون أن تفكر في نوعية كتاباتك أو مستواها الأدبي... هي ان تستفرغ أحاسيسك...وتعيد فتح جروحك...هي أن تُخلد أسماء...وتتذكر أِشخاص... هي أن تتعرى امام نفسك...وتحدثها بكل كل صدق...وتصارحها...وتوبخها اذا لزم الأمر...! هي حياة ليس فيها أي قيود...

Before meeting you, I was praying to find you.. the thought of you, that prayer in particular was enough to cheer me up no matter how sad I was. Now, you are here before my eyes, do you know how I feel? I feel as if I am flying in my dreams. I have witnessed the miracle of my life.. You are a miracle, my miracle, you are an angel from heaven. Without you, I wouldn't have known the magic of life, I would have rejected life itself. I love you!

Memories! They always hurt and I always wonder about them. However, they scare me in all their forms. They, eventually, make you lose your interest in the future and in the present. Good memories stir your bitter eagerness. Bad memories charge you with grudge and guilt. Having none invites regrets. Let me ignore them, Mitchell. My story made me that Norina, this is the product of my life. Every day is a story.. I don’t wish to waste my energy on the past.

Láttam Louisiánában egy tölgyfát, Egy szál magában állt, s moha csüngött alá gallyairól, Úgy nőtt ott, hogy nem volt egy társa sem, s fakasztott vidám, sötétzöld koronát, Nyers, egyenes, élettől duzzadó törzse önmagamat juttatta az eszembe, De csak bámultam, hogy fakaszthatott víg koronát, mikor csak így áll, egymaga, nincs egyetlen barát mellette, mert én, jól tudom, nem volnék képes erre, S egy gallyat törtem róla, melyen pár levél volt, és körül-kötöztem egy kevés mohával, És magammal hoztam, s úgy helyeztem el szobámban, hogy jól látható legyen, Nem mintha emlékeztetnie kellene drága barátaimra, (Mert, úgy hiszem, mostanság nemigen jár kívülük máson eszem,) De különös emlékjelül, ránézek, s róla majd a férfias barátság jut az eszembe; Mert bárhogy is van, noha ott ragyog a tölgy Louisiánában, egy tág tisztáson, egymaga, S fakaszt víg koronát, amíg csak él, s nincs egyetlen barát, egyetlen szerető a közelében, Én, jól tudom, nem volnék képes erre.

Let the sky celebrate! Let it pour some rain to wash away the past years' grief. Let the fireworks speak announcing a New Year to break, displaying seasons of different flavours. Oh New Year, can you restore our hopes and spill our fears? I wonder.. What will you bring? Happiness, confusion, or sadness? Let the other years witness.. your joy, your pity, your cruelty, and your niceness. So New Year, I have too many hopes in you. My wishes are infinite, what are you going to do? Don't disappoint me, I suppose you already know. The hope fountain knows no chains, Don't tell me it's all in vain.. Tell me how I can refrain myself from dreaming in my dale. If only there was a chance or even an opportunity in disguise, I wouldn't cease proving and proving my worth all the time, I would use my ship to sail, And you will witness my success.. This is what I promise, And here comes the test.. Let me declare it in that feast.. So New Year, I have too many hopes in you..

I hate the night, the awful night! It muzzles the scream of pain, it rolls the spin of woes, and the waves of the night are sweeping the town serving none but the ill-fated ones. The masquerade of time, what does it conceal in its twists? Agony and more in that night of bore. The night, what a night! A night of endless sighs and cries! I hate the night, that awful night, and I see no light, no hope for dawn, no peace in sight, nothing but to suffer from the turmoil. The night of pain! The night of shame! The untamed night of the wickedest symphonies!

Ha valami csapás éri az embert, a dologhoz hozzá tartozik, hogy a szenvedésünk sokkal tovább tart, mint azok türelme, akik hajlandóak meghallgatni minket és mellettünk maradni; az önzetlen alárendeltség sosem tartós, ha a monotonitás szele egyszer meglegyinti. S így a szomorú lény előbb vagy utóbb magára marad, noha még nem ért véget a fájdalma; nem beszélhet többé arról, amiben még mindig létezik; ez a búskomor világ mások számára ijesztővé és fojtogatóvá válik. Észre kell venni, hogy minden szerencsétlenségnek van egy „társadalmi szavatossága”; hogy senki nem rendezkedhet be más fájdalmának a szemléletére, s hogy ez az „előadás” csak rövid ideig tart, addig, amíg némi együttérzést válthat még ki a közönségből, ugyanakkor némi fölényt és fontosságtudatot sugall nekik: az érzést, hogy hasznosak, nélkülözhetetlenek és életmentők. Miután azonban rájönnek, hogy semmi sem változik, és az érintett személy nem lép se előre, se hátra, úgy érzik, feleslegessé váltak és lefokozták őket, szinte megsértődnek, és eltávolodnak tőle: „Talán nem vagyok elég jó neki? Miért nem mászik ki a gödörből, ha egyszer ott állok mellette? Miért ragaszkodik a fájdalmához, amikor annyi idő eltelt már, és én folyamatosan szórakoztatom és vigasztalom? Ha nem képes helyrerázni magát, hát süppedjen bele a mocsárba, és vesszen el.” S ilyenkor az összeomlott személy így is tesz: visszavonul, eltűnik és elrejtőzik.

Számos német szerző abban a hitben ringatja magát, hogy az anyanyelv - ha éppen ezen múlna - bármi mást helyettesíteni és pótolni tudna. Noha az ő esetükben még soha nem múlt ezen, mégis ezt mondják: A NYELV HAZA. Az írók, akiktől a hazájukat nem vitatja el senki, akiknek az otthonát nem fenyegeti veszély, hanem az minden további nélkül a rendelkezésükre áll, bosszantanak ezzel a kijelentésükkel. Aki németként azt mondja, A NYELV HAZA, annak kötelessége, hogy valahogyan viszonyuljon azokhoz, akik ezt a mondatot meghatározták. És emigránsok voltak, akik meghatározták, akik Hitler gyilkosságaitól csak elmenekülve szabadulhattak meg. Rájuk vonatkoztatva A NYELV HAZA hirtelen üres önigazolássá zsugorodik. Csupán annyit jelent: "Még létezem." A NYELV HAZA az emigránsok számára a kilátástalan idegenségben a saját szájukba adott ragaszkodás volt saját magukhoz. Azoknak, akiket a hazájuk kedvük szerint enged jönni és menni, nem kellene koptatniuk ezt a mondatot. Biztos talaj van a lábuk alatt. Ha az ő szájukból hangzik el, a mondat kioltja a menekülők minden veszteségét. Azt sugallja, hogy az emigránsok eltekinthetnek egész egzisztenciájuk összeomlásától, a magánytól, örökre megtört önértelmezésüktől, mert az anyanyelv - amit a koponyájukba zárva hordozható hazaként magukkal visznek - mindenért kárpótolja őket. De az anyanyelvet magunkkal vinni nem lehetőség, hanem egyszerűen nincs más választásunk. Csak akkor nem lenne nálunk, ha meghalnánk - de ennek a hazához semmi köze.

The weather was bitter and stormy, people's looks seemed brutal, the cars were ruthlessly driven, the buildings looked unfriendly. Her fire started to freeze by the coldness of being unwelcome and undesired on a foreign wicked land. Indeed, feelings involve one in their worlds, they make one forget one's existence; they distract one from being utterly connected with the surroundings. That was what happened, there was danger; Norina's survival was threatened. In a logical moment that could penetrate the whirlwind she had inside, she got struck by reality, her real situation; she had no money, no food, no accommodation, and no shelter. She suddenly stopped walking and shut her eyes for a whole minute as if she was installing a blank page and a brand new sense detector that could suit the new city. It wasn't easy and nothing was easy, especially controlling your own inner world. However, when it is a must, considering the level of difficulty would be trivial.

A világ olyannyira az élőké, és valójában oly kevéssé a holtaké, hogy az élők – miután ők maradnak a földön, sőt egyre többen lesznek – hajlamosak úgy vélni, hogy a szeretett lények halála olyasmi, ami inkább velük történik, mint halottakkal, noha ez utóbbiak szenvedték el a halál valóságát. A halottnak búcsúznia kell, szinte mindig akarata ellenére; ő tűnik el hirtelen, amikor éppen jönnie kellene […], ő kénytelen feladni a tudásvágyát meg a kíváncsiságát, neki kell befejezetlenül hagynia a munkáit és kimondatlanul a szavait, noha úgy gondolta, lesz még rá ideje, s ő nem képes már sehol megjelenni; ha író, ő az, aki már nem fejezhette be a könyvét; ha művész, a filmjét, a képét vagy a zeneművét; vagy aki nem olvashatta végig az elsőt, nem nézhette meg a másodikat vagy hallgathatta meg a negyediket, még ha csak a befogadás szintjén is. Elég egy pillantást vetnünk az eltűnt szobájára, hogy rádöbbenjünk, megszakadt és kiürült az élete; hogy egy perc alatt hasztalanná és értelmetlenné vált; ottmaradt a regény, benne a könyvjelzővel, ami már sosem kerül előbbre; de ottmaradtak a gyógyszerek is, amelyek minden egyéb közül a leginkább feleslegessé váltak, s amiket hamarosan ki kell majd dobni; vagy a speciális párna meg a matrac, melyeken sosem nyugszik már a fej és a test; a pohár víz, amelyből egyetlen kortyot sem iszik többé; a tiltott cigaretta, amelyekből már csak három szál maradt, és a doboz bonbon, melyet neki vettek, és amelyet senki nem akar majd elfogyasztani, hiszen az olyan volna, mint valami rablás vagy szentségtörés; a szemüveg, ami senki másnak nem lesz jó, meg a szekrényben várakozó holmik, amik napokig vagy évekig sorakoznak még ott, hacsak valaki fel nem vértezi a lelkét, és erőt nem merít, hogy kipakolja őket; a növények, amiket az eltűnt személy odaadóan gondozott és öntözött – többé már talán senki nem akar majd foglalkozni velük –; az éjszakai krém, melynek a tégelyében még ott láthatók a finom ujjnyomok; a teleszkópot azonban biztos szívesen megörökölné és elvinné valaki, amellyel a távoli tornyon fészkelő gólyákat figyelte, s ki tudja, ezután mire használják majd; az ablak, amelyen kinézett, ha nem ment be dolgozni, s ami így „figyelő”, vagy úgymond látvány nélkül maradt; a naptár, melybe feljegyezte a találkozóit meg a tennivalóit, és ami egyetlen lapnyi beírással sem lesz már gazdagabb, az utolsó nap rubrikájából pedig hiányzik a végső bejegyzés, melynek értelme: „Mára befejeztem.