Mozi Quotes

A Three pronged test for any belief: Can it be verified by the sights and senses of common people? How is it to be applied? Will it benefit the greatest number? from Against Fate

Universal love is really the way of the sage-kings. It is what gives peace to the rulers and sustenance to the people

Mozi believed that a policy could be called virtuous only if it enriched the poor, prevented pointless death, and contributed to public order.

The foolish man thinks cats can only have cat food. The wise man knows they are allowed a little salami.

A Margit körúti Atriumban A látszat csal megy, mondja Lola, de hagyjuk ezt inkább, Artúr, húzza el kedvesem a száját. Én emlékszem erre a Cserépyre, aki rendezte - Gusztáv szegény ki nem állhatta -, és Simor Erzsiért sem vagyok oda. Hanem te, nézd!, itt van a Kalotaszegi madonna, arra kíváncsi vagyok! Micsodára?, fintorgok, hagyjon a Lola engem ezzel. De hogy Sárdy János állítólag lenyűgözően énekli benne, hogy Rózsalevél... Én viszont még azt is kifogásolom, hogy milyen nevű mozi játssza, mert szerintem egy Nemzeti Apolló az ne szemérmeskedjen, hanem változtassa át magát Hunornak vagy Magornak. Vagy Hadak Urának.

Avíttas szó ez ma már: ájulás. Pedig nagyon is szalonképes volt annak idején, amikor repülősóval töltött üvegcsét dugtak még a púderozott hölgyek orra alá, hogy magukhoz térjenek. Hasznos, közszájon forgó kifogásnak számított, ha nem került sor bizonyos tettekre az ilyen-amolyan hatalmak, hatalmasságok ellen. Újabban viszont általánosan elharapódzik. Miközben újabb és újabb mentőprogramokkal igyekeznek elsikálni egynémely csődöket, amely csődök ezalatt bedőlt bankokban próbálják meghúzni magukat télire; miközben abba a hitbe ringatja magát az egész világ, hogy – ha nem is most rögtön, de legalábbis hamarosan – ránk köszönt a fellendülés, mi több: a haladás újabb korszaka; miközben a számtalan prominens egyik halogató kongresszust rendezi a másik után, mintha bőven lenne még idő: mi magunk mindeközben a teljes és egyre teljesebb behálóztatás mellett döntöttünk, mégpedig szabad akaratunkból. Elérhetők vagyunk a nap huszonnégy órájában. Megfigyelhetők vagyunk mindenütt. Egyetlen kattintással lehívhatók a személyes adataink. Ügyes-bajos dolgaink – a diszkontáruház, a mozi, a vécé – megörökítvék. Köröm nagyságú chip memorizálja szerelmünk rögös útjait. Nincs hová rejtőznünk, láthatók vagyunk mindenütt. Mások vigyázzák még az álmunkat is. Soha nem lehetünk többé egyedül. Mit lehet mármost tenni? Ájultan tartózkodom, és visszautasítom az ajánlatot. Nem hever okostelefon a szemüvegem, a dohányom, a pipám mellett, senki ne tanítson engem kimeresztett ujjal szörfölni, guglizni, twitterezni. A Facebook sem tartja számon a barátaimat, se az ellenségeimet. Elszöszmötölök csöndben a lúdtollal. Magamban dörmögök legfeljebb néha ezt-azt, a tehénlepényről, a kartézi búvárról, a hangyák haladáseszméjéről; és mégis valamiféle felsőbb hatalom igazgat engem is, névtelen hatalom, bármely névvel illessük is. Nem híreli jöttét semmiféle nesz. Táptalaja a kiokosodott ostobaság. Egykor vallási köntösbe bújtatott mindenütt jelenvalóság létére újabban tárgyilagosnak tetteti, a civil társadalom letéteményesének titulálja magát. Nem! Átlátszóvá tesz bennünket, kiüríti a memóriánkat. Leveszi a vállunkról a felelősséget. Elcsitítja a kételyeinket. A szabadság látszatával kecsegtet. Gyámkodik felettünk a háló, amelyben fickándozunk.

Ne hidd, hogy semmi nők voltak. Az egyiknek különösen nagy érzéke volt a magasra, a másik egyenesen az önfeledtség tehetsége, a harmadikban a kizárólagosságot bámultam, azt, hogy csak én, és senki más. De az első végeredményben csak szép intermezzot várt és kapott, a második ájultságot, a harmadik mindössze nem tudott védekezni. És mind a három nyert, csak én vesztettem. Mert én minden alkalommal valódi összenövést vesztettem. Mindegyiknek külön az ő számára kigondolt nagyszerű élettel lettem szegényebb, élettel, ami azelőtt nem volt, és én teremtettem neki. Mihelyt ezt észrevette, megfutamodott. Sok volt neki. Persze még csak nem is szégyellte magát, és persze még én voltam, aki olyasmit követeltem tőle, amit nem tudott. Ó igen, legalább és egyelőre kétszobás berendezett lakás, jó jövedelem, színház, mozi, hangverseny. Nyáron utazás Olaszországba vagy Svájcba. Ez volt életideáljuk első pontja, a második, háromszor egy héten szerelem, és néhány év múlva majd gyerek. Mellékutca-eszmény, mint akkor a legtöbb nőé. Hittek abban, hogy a boldogság az életstandardból fakad. Mikor látták, hogy én a dolgot megfordítom, és azt állítom, hogy a magas élet teremti meg az anyagi teljességet, félni kezdtek tőlem. Kérdezz meg mindenkit, akit csak tudsz, mindenki azt fogja mondani, nekik volt igazuk, ők voltak a józanok, és én az őrült. Nem tudják, hogy ezzel milyen ítéletet mondanak önmaguk fölött. Egy állam nem virágozhat más talajon, csak az összetartozás elemi örömén; emberi sors nem teljesülhet máshol, csak az életbe való tökéletes beleolvadásban; szerelem is csak a mindenekfölött való összetartozáson és az egymásba való beleolvadásban teljesülhet és virágozhat. Mind a három elárult. Kinek? Önmagának. De ezzel elárulta önmagát is. Mind a három tele volt magas képességgel, de egyiknek sem volt tehetsége a közös életre. Egy ideig mind a három sorsát figyelemmel tudtam kísérni, és láttam, hogy mind a három összetört. Egyszer, egyetlenegyszer abban a kitüntetésben részesülhettek, hogy a legszebb életet megvalósíthatták volna. Amit most élnek, az előbbihez képest szégyen. Féltek meghalni, és e félelembe belehaltak.

«Per le battaglie navali, io ho inventato asta e arpione. Anche la tua giustizia può contare su aste e arpioni?» chiese. «Le aste e gli arpioni della mia giustizia sono migliori dei tuoi» ribatté con decisione Mozi. «L’amore è il mio arpione, il rispetto la mia asta. Se non si usa l’amore come arma d’attacco, l’affetto non sarà ricambiato; se non si usa il rispetto come arma di difesa, si diventa untuosi e l’affetto non sarà ricambiato. In questo modo, si finisce per rimanere isolati. Per questa ragione, se ci si ama e ci si rispetta a vicenda, questo è vantaggioso per entrambe le parti. Se tu attacchi una persona con l’arpione, costui a sua volta ti attaccherà con il suo arpione; se usi un’asta per difenderti da una persona, costui a sua volta userà un’asta per difendersi da te. Arpionarsi e respingersi a vicenda non fa altro che arrecare danno a entrambe le parti. Per questo motivo, l’arpione e l’asta della mia giustizia sono migliori dei tuoi.»

he sees that it does not accord with the practices of the sage-kings of old and does not promote the benefit of the people in the world today. And so our teacher Mozi says, “Musical performances are wrong!