“
A Montaigu Egyetemet gúnyosan csak „Teológia Anya segglyuká”-nak nevezték a párizsiak. Az egyetem ódon volt, roskatag, nyirkos és koszos; az élelmezés felháborító, a hálótermek húgyszagúak, és mindennapos volt a verekedés. Erazmus már huszonhat esztendős volt, és mélységesen gyűlölte az egészet, akárcsak Rabelais, aki azt kívánta, bárcsak égne porig. Két másik alamnus – Loyolai Ignác és Kálvin János – azonban éppen ellenkezőleg: csodálták az intézmény szigorát és egyszerűségét, és nagyszerűen érezték magukat az egyetemen; íme egy igazi és komoly szakadék a 16. századi humanisták és puritánok között. Az egyetem a vallás mechanikus oldalát hangsúlyozta. A Louvain Egyetemen, ahol Erazmus szintén eltöltött némi időt, 1493-ban még hosszan vitázott arról a tanári kar és a diákság, hogy négy, egymást követő napon elmondott ötperces ima nagyobb eséllyel talál-e meghallgatást, mint egyetlen, húszperces fohász, meg arról, hogy egy tízperces, tíz emberért mondott ima hatékonyabb-e, mint tíz egyperces. A vita nyolc héten át tartott, tehát tovább, mint amennyi idő alatt Kolumbusz Kristóf 1492-ben, vagyis egy évvel korábban Amerikába ért.
”
”